A Széchenyi-díjas iskolateremtő tudós nevéhez fűződik a modern, európai színvonalú műegyetemi fizikus-képzés kialakítása, valamint meghatározó szerepe volt a Fizikai Intézet fejlesztésében.

Zawadowski Alfréd 1936-ban született Budapesten. Fizikusi oklevelét 1959-ben szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Pályája elején az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet tudományos munkatársa lett, majd 1962-ben az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetbe (KFKI) került, ahol tudományos munkatársként, tudományos tanácsadóként, majd kutatóprofesszorként dolgozott 1989-ig. 1964 és 1973 között az intézet elméleti szilárdtest-fizikai csoportjának, 1978 és 1984 között pedig Tudományos Tanácsadó Testületének vezetője, illetve társelnöke volt. Eközben 1969-ben megvédte akadémiai doktori értekezését, majd 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává választották.

Akadémikusként 1989-ig a KFKI, 1992-ig az MTA-ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoport kutatóprofesszoraként folytatta tudományos munkásságát. 1992-ben nevezték ki a BME Fizikai Intézet igazgatójává, amelyet egyetemi tanárként vezetett 2000-ig.

2006-ban professzor emeritus címet kapott, közben az MTA és a BME közös Kondenzált Anyagok Fizikája Kutatócsoportját vezette.

Számos külföldi intézmény vendégprofesszoraként is oktatott, így a Virginiai Egyetemen, a Rutgers Egyetemen, a Kaliforniai Egyetemen és az Illinois-i Egyetemen, illetve a moszkvai Landau Elméleti Fizikai Kutatóintézet ösztöndíjasa volt.

Akadémiai tisztségei és oktatómunkája mellett szakmai-közéleti szerepet is vállalt: 1990 és 1993 között alelnöke, 2013 és 2014 között elnöke volt az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak, valamint tagja a Fizikai Szemle szerkesztőbizottságának.

Zawadowski Alfréd kutatási területe az elméleti szilárdtest-fizika, ezen belül az erősen korrelált rendszerek, a nem-egyensúlyi folyamatok és a mezoszkopikus transzport volt. Jelentős eredményeket ért el az alagútdiódák, a fémekben található mágneses szennyeződések és a renormálási csoportok fényszórása területén. Foglalkozott a töltés-sűrűség és a spinhullámok fizikai vonatkozásaival is. Jelentős alapkutatásokat végzett folyékony hélium gerjesztési spektruma, a kétcsatornás Kondo-effektus és a magas hőmérsékletű szupravezetők területén is.

Több mint száz magyar és angol nyelven kiadott tudományos publikációja ismert. Munkásságát több díjjal ismerték el: Akadémiai Díj (1977), Állami Díj (1980), Alexander von Humboldt-díj (1996), Széchenyi-díj (2003).

A BME szenátusa a 2017-es nyilvános ünnepi ülésén a Műegyetem legrangosabb kitüntetését, a József Nádor Emlékérmet adományozta Zawadowski Alfrédnak.

„A világ egyik legelismertebb magyar elméleti szilárdtest-fizikusa nemcsak munkásságával alkotott maradandót, hanem meghatározó módon segítette elő a hazai elméleti és kísérleti szilárdtest-fizika fellendülését is” – olvasható a kitüntetését május végén még átvevő tudós méltatásában.

Zawadowski Alfréd professzort az Egyetem saját halottjának tekinti.