2017. szeptember 27.
A BME Oláh György Doktori Iskola doktorandusza volt a rangos seregszemle meghívottja.
„Inspiráló napokat és élmények sokaságát kaptam Lindauban, a Nobel-díjasok éves találkozóján” – számolt be a bme.hu-nak Fábián Balázs, a BME Oláh György doktori iskola másodéves PhD-hallgatója, aki a közelmúltban vehetett részt a rangos németországi eseményen. A fiatal vegyészkutatók csaknem negyven Nobel-díjassal találkozhattak a programokon.
A lindaui találkozó egyik célja, hogy a fiatalok a Nobel-díjas kutatókkal közelebbi kapcsolatba kerülhessenek, beszélgethessenek, tanácsokat kapjanak. „Keveset aludtunk a rendkívül tartalmas program miatt” – emlékezett Balázs. „Reggelente például fel lehetett iratkozni többféle témájú ún. Science Breakfast-re, amelyen Nobel-díjas kutatókat hallgathattunk meg. Én a mexikói Mario Molinára voltam kíváncsi, aki az ózonlyukhoz köthető kutatásaiért kapott Nobel-díjat. A találkozón részt vett még Jose Franco, a mexikói tudományos akadémia volt elnöke, és néhány mexikói diák, akik a tudomány és a politika kapcsolatrendszeréről tartottak előadást.”
|
A Lindau Nobel Laureate Meeting-et 2017-ben 67. alkalommal rendezték meg. A program története 1951-re nyúlik vissza, amikor két lindaui fizikus, Franz Karl Hein és Gustav Wilhelm Parade elhatározta, hogy a háború utáni Németországot megpróbálja visszavezetni a nemzetközi tudományos élet vérkeringésébe. Ennek eszközeként Nobel-díjas tudósok rendszeres seregszemléjét álmodták meg a festői szépségű kisvárosban. Az ötletgazdák megkeresték Lennart Bernadotte-ot, Wisborg grófját, aki segített megszervezni a találkozót. A rendezvény az évtizedek alatt rangos elismerést vívott ki magának. A gróf halála után lánya, Bettina grófnő lett a találkozó Tanácsának elnöke. Az eseményre a több tucatnyi világhírű tudós mellett fiatalok százai kapnak meghívást a világ mintegy nyolcvan országából. A találkozók célja, hogy a kiválasztott ifjú tudósok tapasztalatot cseréljenek egymással és a Nobel-díjasokkal. Minden évben más tudományterület kerül a középpontba, tavaly fizikus, idén pedig kémikus diákok kaptak meghívást, az előadók viszont bármely terület Nobel-díjas képviselői lehetnek. A részvételre hosszú folyamat eredményeként választják ki az arra érdemes hallgatókat, kutatókat. A jelentkezők felső korhatára 35 év. Kiemelkedő szakmai teljesítményük bizonyítékait – publikációkat, konferencia-részvételt, nyelvvizsga-bizonyítványokat stb. – el kell küldeniük a szervezőknek, emellett meg kell szerezniük rangos szakemberek támogató nyilatkozatát. Balázst Horvai György, a Szervetlen Kémia és Analitikai Tanszék egyetemi tanára ajánlotta. |
A plenáris előadásokat a csaknem négyszáz férőhelyes városi színházban tartották. A kávészünetekben lehetett beszélgetést kezdeményezni az előadókkal. „A legnagyobb kutatók is közvetlenek, kedvesek voltak” – mondta Balázs. „Bármiről kérdezhettük őket: általánosabb témákról, a karrierjükről, vagy arról, hogy mi a siker receptje.”
Fábián Balázs Debrecenben végezte el az alapképzést, majd a Műegyetemen mesterképzésén folytatta tanulmányait. Időközben érdeklődése a kémiai számítások és a fizikai folyamatok felé fordult. „Kutatási területem kiválasztásában nagy szerepet játszott a szerencse. A mesterképzés elején felkeltették az érdeklődésemet a Monte Carlo szimulációk amit szabadon választható tárgyként jelenlegi témavezetőmnél, Jedlovszky Pálnál vettem fel az ELTE-n: ő szerencsére a BME-n is oktat” – világította meg kutatási érdeklődésének hátterét a PhD-hallgató, aki tanulmányait jelenleg francia kormányösztöndíjasként kettős témavezetéssel, ún. co-tutelle rendszerben végzi: fél évet itthon, felet Franciaországban tölt. (A Monte Carlo-módszer igen széles körben – a pénzügyi kockázatelemzéstől az alaptudományokig – alkalmazott numerikus eljárás, amely véletlen számok generálásán alapul és komplex rendszerek viselkedésének elemzésére és magyarázatára alkalmazzák – a szerk.) Magyarországon kémikusként az Oláh György Doktori Iskola tagja, Besançonban pedig fizikusok között dolgozik Sylvain Picaud témavezetésével. Fábián Balázs kutatási témája a számításos kémia, ezen belül határfelületek vizsgálata molekuláris dinamikai és Monte Carlo szimulációk segítségével. „A munkámhoz nagyobb szükségem van a fizikára, matematikára és az informatikára, mint az általános kémiára” – vallja Balázs. „Ami különleges, hogy a kollégákkal végzett kutatásaink nem kémiai reakciókat céloznak meg: számomra a vizsgálati módszer alkalmazása és tökéletesítése érdekesebb, mint egy adott vegyülettípus tanulmányozása.”
Fábián Balázs Joseph Sifakis Turing-díjas informatikussal
A fiatal kutató legelső munkája a hidrogén-cianid vízelegyeknek a határfelületi kérdéseihez kapcsolódott, amivel az OTDK-n első helyezést ért el elméleti kémiában. Balázs kimutatta, hogy a hidrogén-cianid nemcsak feldúsul, hanem ezen belül kis szigeteket alkot vizes elegyeinek határfelületén, amely kiindulási pontja lehetett a későbbi bonyolultabb, biológiai szempontból kiemelkedő fontosságú molekulák kialakulásának.
A doktorandusz nagyon szoros menetrend szerint éli életét. Nemrég Ljubjanában, majd Bécsben vett részt konferencián, miközben értékes szakmai kapcsolatot ápol a besançoni és dijoni kollégáival is. „Oda kell menni, ahol a ’tudomány készül’, még ha az külföldön van is” – vallja. „Számomra a kutatói életforma egyik fontos és vonzó eleme, hogy világot láthatok és érdekes emberekkel, különös problémákkal találkozhatok: ennek volt kiemelkedő állomása a lindaui találkozó.”
„Sokszor tapasztalom, ha konferencián vagyunk, a neves tudósoktól a kezdő kutatók tartanak, bár ez függ a nemzetiségtől is: van ahol formálisabb a tudós-diák kapcsolat, van ahol lazább. Mindenesetre, ha egy Nobel-díjashoz oda merünk menni beszélgetni, akkor ez máskor is megkönnyíti a kapcsolatteremtést, ami a kutatói pályán lényeges” – összegezte a Lindauban tartott rendezvény hasznát Fábián Balázs, aki a jövőben több évet töltene külföldön. „Rangos intézményben szeretnék dolgozni: célom a tanulás, a szakmai fejlődés, ezt segítette elő a Nobel-díjasok találkozója is.”
HA - GI
Fotó: Takács Ildikó, Fábián Balázs