A Műegyetem egykori hallgatója, a Vanderbilt Egyetem jelenlegi kutatója kollégáival egyedülálló GPS és akusztikai alapú fejlesztésen dolgozik.

„Izgalmas projekt az elefántokat védő lövésdetektáló rendszer létrehozása, amellyel a közelmúltban a Vodafone támogatását is elnyertük” – mesélte a bme.hu kérdésére Lédeczi Ákos, az Amerikai Egyesült Államokban működő Vanderbilt Egyetem kutatója, aki három évtizeddel ezelőtt a Műegyetemről került a neves amerikai intézménybe.

A WIPER (Wireless anti-poaching collar) elnevezésű eszköz kifejlesztésén a Vanderbilt Egyetem, a Coloradói Állami Egyetem, valamint a Save the Elephants (STE) szervezet közösen dolgozik. Utóbbiak George Wittemyer professzor vezetésével a zoológiai és a GPS-rendszerhez kapcsolódó háttértudást biztosítják, az előbbi intézmény kutatói Lédeczi Ákos vezetésével az akusztikai technológiát ötvöző újítást dolgozzák ki. „A coloradói kollégák régóta használnak nyakörveket különböző mérésekhez” – mondta a kutató. „Ilyen például az állatok útvonala, vagy táplálkozásuk jellegzetességei. Eszközünk olyan kiegészítése ennek a funkciónak, amely rádión jelzi az orvvadászok esetleges lövései által keltett lökéshullám GPS koordinátáit, pontos helymeghatározással segítve a vadőrök gyors beavatkozását. A lökéshullám akusztikus jelzése nem a mi találmányunk; az innováció az, hogy egy ilyen detektort ráteszünk az elefántokra. Korábban a fegyver dörrenését statikus szenzorokkal próbálták detektálni, ami ez esetben – többek között – az állatok mozgása miatt sem praktikus”- fejtette ki a részleteket.

A rendszer előnye, hogy nem szükséges nagy területeket monitorozni, hanem csak a kritikus helyre kell összpontosítani a figyelmet. Egy elefánthordában elég egy példányra nyakörvet helyezni, ez elegendő az egész csoportot érő támadás jelzésére. „A kutatásainkkal jól haladunk, bár hosszú még az előttünk álló út: egy három évre tervezett programról van szó, amelyben az egyik legnagyobb technikai kihívás, hogy legalább két évig működjön a rendszer újratöltés nélkül.”

Fotó forrása: Save the Elephants

Lédeczi Ákos ilyen jellegű szakmai érdeklődése nem új keletű: egy korábban kifejlesztett mobilapplikációja hasonló jelzőrendszer segítségével riaszt a katonák, rendőrök számára orvlövész támadás esetén. „A legnagyobb szponzorunk az amerikai védelmi minisztérium kutató-fejlesztő ügynöksége (DARPA: Defense Advanced Research Projects Agency), így sok hasonló projektben veszünk részt” – emelte ki. „Ezek a fejlesztések közvetett módon a civil életben is hasznosak, mert például az épületek, hídszerkezetek szilárdságának akusztikai mérésére alkalmas berendezések kifejlesztését is előmozdították.”

Lédeczi Ákos a BME Villamosmérnöki Karán szerezte diplomáját, majd a Méréstechnika és Információs Rendszerek Tanszéken kezdte el a PhD-kutatásait. Ekkor négy éves doktori ösztöndíjat kapott a Vanderbilt Egyetemre. Az egyike volt azoknak a magyaroknak, akiket 1983-ban a Vanderbiltre kerülő Sztipánovits János professzor az elsők között hívott meg dolgozni: mára több tucatnyi magyar – jórészt műegyetemi – kutató fordult meg a neves intézmény falai között. „János annak idején mindössze tíz emberrel kezdte a kutatásait, amely napjainkra százhúsz fős, az egyetemen belüli kutatóintézetté nőtte ki magát” – emlékezett vissza az egykori ösztöndíjas. Hozzátette: a WIPER-rel összefüggő kutatásokban is vesznek részt magyar szakemberek: Völgyesi Péter a műegyetemen végzett informatikus kutató, Maróti Miklós, a SZTE vendégkutatója és Kalmár György a SZTE vendég doktorandusza.

Lédeczi Ákos az Institute for Software Integrated Systems-nél, azaz ISIS-nél dolgozik. „Húsz éve találtuk ezt a nevet, a terroristák meg csak három éve használják a saját szervezetük rövidítéseként” – válaszol mosolyogva a különös hangzású betűszó eredetét firtató kérdésre a magyar kutató, akinek a vezeték nélküli szenzorhálózatokon (Wireless Sensor Networks, WSN) kívül a diákok informatika oktatása a másik szakterülete.

„A gyerekek programozni tanítása nem újdonság, de napjainkra egyre fontosabbá váló terület” – világította meg a Műegyetemen első alkalommal nyáron tartott programozó szeminárium jelentőségének mibenlétét. A program középiskolás diákoknak szólt, akik megismerkedtek az alapvető hálózati kérdésekkel. „Többféle programozási nyelvet alkalmaznak a diákok, az általunk használt, főként a középiskolások érdeklődését igyekszik felkelteni”.

Lédeczi Ákos és kollégái – mindenekelőtt doktorandusz hallgatója, a Magyarországira is ellátogató Brian Broll – a Berkeley Egyetemen kifejlesztett Snap! nyílt forráskódú programhoz hálózati kommunikációs elemeket adtak, így a Snap! egy kiterjesztett változatát, a NetsBlox programnyelvet alkották meg.

A feladat végrehajtásakor a fejlesztőket az vezérelte, hogy olyan programozási környezetet hozzanak létre, amely nem túl bonyolult, vagyis ne akadályozza a programnyelv alkalmazását ugyanakkor ne legyen teljesen leegyszerűsítve sem. „Ennek a programnak fontos összetevője, hogy ’kinyitja a világot’ alkalmazóinak, akik nagy internetes adatbázisokat használhatnak” – hangsúlyozta Lédeczi Ákos. „Ilyenek a térképek, a múzeumi, meteorológiai adatbázisok, vagy a csillagtérképek: utóbbi például a Sloan Alapítvány és a Johns Hopkins Egyetem hatalmas adatbázisára épül. A szervereken keresztül a gyerekek hozzáférnek ezekhez az adatbázisokhoz, de az, hogy mit kezdenek velük, rajtuk múlik. Egyszerű programot írhattak például arra, hogy egy adott területen lévő földrengéseket erősségük, kitörésük időpontjai stb. szerint listázzák. Egy másik feladat a chatroom-alkalmazás írása volt: a foglalkozáson olyan programot kellett írniuk, amely üzenetet küldött a többieknek a szerveren keresztül. De saját feladatokat is kitalálhattak: két fiú egy titkosító algoritmust fejlesztett a chatroom programhoz.”

A diákok programozás iránti figyelmének felkeltése az Egyesült Államokban is fontos téma. A kutatók erre kezdetben a Vanderbilt Egyetemtől kaptak közvetlen módon anyagi támogatást, majd a National Science Foundation-től további forrásokat: utóbbi állta a magyarországi utat is.

„Amerikában általános iskolai osztályoknak tartottunk foglalkozásokat, a Műegyetemre pedig kifejezetten az informatika iránt érdeklődő diákok jöttek, akik így bonyolultabb feladatokat is elvégeztek. A kezdeti tapasztalatok biztatóak, a gyerekek általában élvezik a foglalkozásokat. Szeretnénk, ha minél több diák látná, hogy a programozás nemcsak biztos kenyérkereső szakmával kecsegtet, hanem érdekes kihívások sokaságát rejti magában.”

HA - GI

Fotó: Takács Ildikó

Kiemelt kép forrása: Save the Elephants