A szemlélődést és az elvonulást is szolgálja az az installáció, amellyel egy tokaji település borútját tették különlegessé a Hello Wood alkotótábor BME-s építészmérnök hallgatói.

„Az alkotás iránti vágy, az új dolgok megismerése, az iskolapadban tanultak gyakorlati megvalósítása és egy jól együttműködő csapat mind olyan fontos értékek, amelyek a fiatalokat arra sarkallják, hogy vállvetve vegyenek részt a rengeteg energiabefektetéssel és elkötelezettséggel együtt járó foglalkozáson, belekóstolva egy installáció megvalósításába a tervezési fázistól egészen a kivitelezésig” – összegezte a hallgatókat motiváló szempontokról Pálóczi Tibor, a BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Rajzi és Formaismereti Tanszékének tanársegédje, a Hello Wood 2019 alkotótábor műegyetemi csapatának mentora és oktatója, miután hallgatóival a Hello Wood építészmustra idei felhívásán a tokaj-hegyaljai Szegilong számára terveztek egy fából készült, időt álló, környezettel kiválóan kommunikáló és harmonizáló, jól kihasználható, egyben különleges látványosságként szolgáló installációt.

„Május elején jártunk először Tokaj-Hegyalja legkisebb településén, az alig több mint 200 fős Szegilongon. Mérete ellenére és Talárovics László agilis polgármesternek köszönhetően szinte minden adott a faluban: vasútállomás, római-katolikus és református templom, általános iskola, óvoda, könyvtár, tésztaüzem, faluház borospincével, egy főutcát övező szilvafasor és persze rengeteg szőlő, ami két tematikus borútnak, a Zéta és Sárgamuskotály útvonalaknak is a része. A számos kiépített lehetőség ellenére a település jelenleg mindössze egynapos élményekkel szolgál az ide látogatóknak, így a mi feladatunk volt, hogy alkotásunk révén új programelemet kínáljunk és maradásra bírjuk a turistákat” – ismertette a hallgatók előtt álló feladat sokszínűségét és összetettségét Palóczi Tibor.

A BME-s csapat májusban mérte fel először a terepet: „a nehézség idén talán a helyszínben rejlett. Szegilongon járva az a tanácstalan érzés fogott el minket, hogy itt már nincs mit építeni. Ekkor a település vezetője a figyelmünkbe ajánlotta a falu legmagasabb pontját, egy tenyérnyi füves területet egy szőlőültetvényen, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik a Bodrogzúgra, az Alföldre, a Zempléni-dombokra és a távolban még az Északkeleti-Kárpátok is látszanak. Ez lesz a tökéletes hely, ahol a turisták borozhatnak, elmélyedhetnek, nézelődhetnek és kikapcsolódhatnak” – vélekedtek a fiatalok, akik egy borteraszt álmodtak meg, ám úgy gondolták, hogy a panoráma mellett kell még valami, ami miatt felmennek a 'hegyre' a helyiek vagy a turisták, valami, ami hagyományt teremt és élményt nyújt, ami különleges állomássá teszi Szegilongot a borútvonalon, megmarad az oda látogatók emlékezetében és idővel akár a település jelképévé is válhat. Így született meg a műegyetemi PARA-FA.

A néhány méter magas alkotás a dűlő egyetlen árnyékot adó fájának mintájára készült, egy élő fa átirata, parafrázisa, a fa formájának absztrahálása. Alapja háromszög, amelynek egyes rétegeit, szintjeit az alakzat elforgatásával és méretváltoztatásával tették érdekessé a fiatal építészmérnökök: az elfordulás és a méretnövekedés mértéke a Nap járása alapján változik. A fát szimbolizáló építményen a háromszögek felfelé növekvő keresztmetszete a lomb nagyságára emlékezetet, amelynek árnyékában megpihenhetnek a kirándulók. „A tervezés során nagy pontosságú kalkulációra volt szükség, így számítógép segítségével számoltuk ki a közel 70 réteg néhány fokos elfordulását és a háromszögformák méretváltozását – részletezte a BME oktatója.

A szerkezet egyediségét adja, hogy falában csaknem 300 furatot alakítottak ki, a lyukak egyedi mintát követve a borosüveg parafa dugójának mérete alapján készültek. Aki ezen a borteraszon fogyaszt el egy palack bort, ott hagyhatja az üveg dugóját az installációba illesztve. „Olyan ez, mint amikor egy híd korlátján helyezünk egy lakatot: örök emlék egy személyes élményről” – jegyezte meg az ötletgazda műegyetemi csapat koordinátora. A fiatalok külön instagram oldalt hoztak létre azoknak, akik fotóval és a közösségi médiában szeretnének hírt adni borsodi kirándulásukról. „Ennek a kis játéknak nem titkolt célja az is, hogy a PARA-FA Szegilong és a térség borkultúrájába hagyományteremtő jelleggel kapcsolódjon be” – árulta el a további célokról Pálóczi Tibor.

A műegyetemi hallgatók több tervet készítettek az installáció külső festésére, míg a csapat végül egy soronként változó színű kivitelezés mellett döntött: az egyes rétegek távolról nézve egy fésült szőlődűlő képét adják ki. Közelebb érve az építményhez azonban már kirajzolódnak a részletek: a szőlőtőkék és levelek, a szőlőfürtök és a szőlőszemek. „Ezt a mintát és a mintázatban rejlő lépték-távolságfüggő részletképzést jelenítettük meg a festésen keresztül és a parafa dugó játékban. A natúr színnel lazúrozott sorok a szőlősorok, bennük a parafa dugók akár a tőkék, ritmikusan egymást követik. A sötétre festett pallók pedig a föld, építményünk esetén a teherhordó mag” – részletezte a műegyetemi csapat mentora.

Az alkotás további kiegészítő eleme egy pad, amelynek alapja szintén csavarodó háromszögek, ám ezt az alapot a földbe süllyesztették, mintegy negatívjaként a földből kiemelkedő installációnak. A háromoldalú pad egymás felé fordítja az ott időzőket, és nemcsak a peremére lehet leülni, hanem bele is lehet feküdni. „Egyszerre vagyunk karnyújtásnyira a fűszálaktól és elérhetetlen távolságban a horizonton kirajzolódó sziluettől, miközben a hátunk mögött magasodik az árnyékot adó PARA-FA” – mutatta be az ülőalkalmatosság nyújtotta élményt a műegyetemi csapat.

Pálóczi Tibor örömmel tapasztalja, hogy a műegyetemi építészmérnök hallgatók szabadidejükben is szívesen részt vesznek olyan programokon, ahol maradandó gyakorlati tudásra tesznek szert, és végigcsinálhatnak egy kivitelezést az elejétől a végéig. Szerszámokat használhatnak, kipróbálhatják a gyártás során alkalmazott gépeket, tervet olvashatnak, építési anyagokkal ismerkedhetnek meg és bepillanthattak más társaságok csapatmunkájába is. „A diákok nagyon vágynak az iskolapadból olyan helyzetekbe, ahol az elméleti tudást élesben is hasznosíthatják. Rendszeresen vannak visszatérő tanítványaink, akiket az alkotás iránti vágy, az együtt gondolkodás és tervezés, és persze a jó társaság is vonz. Az alkotótábor egy kiváló alkalom arra is, hogy az oktatók és a hallgatók közösen dolgozzanak együtt valami újnak a létrehozásán.”

Tavalyhoz hasonlóan idén is egy októberi kiállítás keretében hirdetik ki, hogy melyik projekt nyeri a Hello Wood fődíját. „Egy olyan helyszínen kellett látványosat, szépet, hasznosat és időtállót alkotnunk, amely egyszerre lehet felszabadító és fékező, szeretnivaló és kevésbé vonzó. Nehéz fába vágtuk a fejszénket, hiszen egy olyan installáció létrehozására vállalkoztunk, amely nem kimondottan egy mikroproblémára koncentrál. Bizakodunk a jó szereplésben, mivel a helyi lakosság és a faluvezetés tetszését már elnyertük, ám az idei mezőny kiváló. Mindegyik projekt a maga nemében jó, nehéz lenne kiemelni az abszolút favoritot. Van, ahol az alkotás erős, másutt a kontextus és a környezet. De az is előfordul, hogy a megvalósítás gyönyörű, vagy a beágyazottság kiváló. Ebben a versenyhelyzetben próbálunk helytállni a műegyetemi fiatalokkal” – zárta gondolatait a megmérettetés fináléjára várva Pálóczi Tibor.

TZS-GI
Forrás: Hello Wood Facebook-oldal