Állami kitüntetést kapott a GPK szakembere az anyagtudomány, különösen a mágneses és elektromágneses anyagvizsgálatokban végzett, nemzetközileg is elismert munkájáért.

„Három évtized kutatómunkája, egy komplex szakterület számos résztémájában végzett sokrétű vizsgálat és elemzés után eljön az a felemelő pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy szakmai tevékenységének, ismereteinek sok apró mozaikja 'összeállt', és megtérült a több évnyi befektetett energia. Most egy ehhez hasonló fordulópont előtt állok én is” – árulta el a bme.hu-nak adott interjúban Mészáros István, a BME Gépészmérnöki Kar (GPK) Anyagtudomány és Technológia Tanszékének egyetemi tanára, miután a közelmúltban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést vehette át. „Köszönöm a szakmai közösségnek, a karnak és a tanszéki kollégáimnak, hogy jelöltek erre az elismerésre. Őszintén meglepett és egyben hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy a munkámat ilyen nívós kitüntetéssel jutalmazták” – vallotta a professzor.

Mészáros István a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán (VIK) szerezte meg villamosmérnök diplomáját, majd az intézményen kívül a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Fizikai Kutatóintézetében (MÜFI) szerzett szakmai tapasztalatot. Pályakezdőként félvezető technológiák megismerésével, ezen belül gallium-arzenid alapú félvezetők technológiájával foglalkozott. „Értékes és sokrétű szakmai tapasztalatra és ismeretekre tettem szert, amelyekről úgy gondoltam, hogy a leendő mérnökgeneráció hasznára válna, és érdemes beépíteni a tananyagba” – mondta a professzor, aki ifjú mérnökként a Villamosipari Anyagtechnológia Tanszék óraadójaként, laborgyakorlatok vezetőjeként kapcsolódott be a műegyetemi oktatásba, majd Ginsztler János professzor, a BME korábbi rektorhelyettese a Villamosipari Anyagtechnológia Tanszéken (mai nevén Anyagtudomány és Technológia Tanszék) ajánlott neki főállást, amelyet örömmel vállalt: „egy szakmailag és emberileg egyaránt kiváló közösség fogadott az alma materben, ahol egyrészt inspirálódhattam, másrészt olyan társakkal dolgoztam együtt, akikhez a közös érdeklődésen túl máig tartó barátság köt” .

Szakmai pályája elején Mészáros Istvánt az ún. mágneses Barkhausen-zaj foglalkoztatta (ez egy 1919-ben felfedezett, anyagvizsgálati célokra alkalmazott alapfizikai jelenség, amelyben megfigyelhető az anyagnak a külső mágneses gerjesztés hatására adott válasza és a zajfeszültség paraméterei – szerk.). A módszer tanulmányozása közben a műegyetemi kutató számos saját mágneses mérőkészüléket épített és eljárást fejlesztett ki – egyebek mellett – erőművi szerkezetek vizsgálatához. Mészáros István vizsgálataival arra próbál választ találni, hogy a külső mágneses térrel gerjesztett az anyag által adott válaszjel értelmezéséből hogyan lehet következtetni az anyag szerkezetében lezajló változásokra.

A kitüntetett szakember elemzései számos gyakorlati alkalmazási lehetőséggel kecsegtetnek: eredményeit használhatják klasszikus gépészmérnöki területeken, erőművi szerkezetek leromlási folyamataihoz, azaz szerkezetintegritási elemzésekhez. Barkhausen-zaj mérésén alapuló mérőkészüléket alkalmaznak például vegyipari üzemekben a csővezetékek falában keletkező mechanikai feszültség mérésére, továbbá az autóiparban: a felületkeményített alkatrészek (pl. nitridálással és elektronsugaras hőkezeléssel kopásállóvá tett vezérműtengely) roncsolásmentes vizsgálatához. „Az általunk alkalmazott mérőeszközök nem kaphatók kereskedelmi forgalomban, minden egyes feladathoz új, egyedi, a tanulmányozott anyag tulajdonságait figyelembe vevő önálló berendezés építésére van szükség. Mindez komplex villamosmérnöki és anyagszerkezeti tudást feltételez” – hangsúlyozta szakterülete egyediségét a műegyetemi oktató.

A professzor tudományos munkájának számos anyagtudományi alapkutatási vonatkozása is van, amelyek egyrészt az ötvözetekben lezajló fázisátalakulásokhoz, másrészt a fáradási-, illetve kúszási folyamatokhoz kapcsolódnak.

Mészáros István élvezi a Műegyetem biztosította szellemi szabadságot, és hogy kutatóként mindig elmélyülten foglalkozhatott a számára szakmai kihívást jelentő tudományos témákkal. Emellett az oktatás a mai napig fontos szerepet tölt be életében. Azt vallja, egy oktató csak úgy lehet hiteles a hallgatói előtt, ha tudását saját tapasztalatokból meríti. „Ehhez nem elegendő íróasztal mögött ülni, egy mérnöknek ki kell próbálnia magát a gyakorlatban is. Tekintsék a fizika törvényeit eszköznek, jól 'forgatható' szerszámnak, amely segíti a mérnököt a problémák megoldásában” – tanácsolta az ifjúságnak, megjegyezve, hogy „az elkövetkezendő két évtizedben több technikai, politikai, életmódbeli stb. változásra kell számítani, mint az elmúlt két-háromszáz év alatt összesen. Ez óriási kihívás és egyben lehetőség a jövő mérnökgenerációja számára, amellyel érdemes élni”.

TZS-GI
Fotó: Philip János