József Nádor Emlékérmet vehetett át kiemelkedő munkájáért a BME Pénzügyi és Számviteli Igazgatóság munkatársa, aki a közelmúltban ment nyugdíjba.

„Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra hogy ezt a díjat megkaptam. Annál is inkább, mert nem jellemző, hogy olyannak ítéljék oda, aki a kevésbé látható, adminisztratív oldalon tevékenykedik” – hangsúlyozta Flamichné Koleszár Beáta, aki 11 évig vezette a BME Pénzügyi és Számviteli Igazgatóság Adók és Kötelezettségek Osztályát, szakmai hátteret biztosítva az intézmény zökkenőmentes működéséhez. Úgy fogalmazott: „nagyon kötődöm a Műegyetemhez és az ott dolgozó kedves kollégáimhoz, emiatt most nehéz helyzetben vagyok: új fejezet kezdődött az életemben, mivel nemrég nyugdíjba vonultam, de sajog a szívem, hiszen annyi munka- és baráti kapcsolat szövődött itt, annyi küzdelem és sikerélmény, a nehézségek mellett annyi vidámság is szegélyezte a feladatvégzésünket. Igazi jó kis csapat voltunk”.

A soproni születésű Flamichné Koleszár Beáta az érettségi után a budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatója volt. Ebben az időszakban ismerkedett meg férjével, aki a Műegyetem Villamosmérnöki Karán tanult. „1977-ben a felsőoktatási intézménynek a budai várban lévő kollégiumában kaptam elhelyezést, ahol a legendás Vár klub is működött, ott találkoztunk először. 1980-ban végeztünk, és egy év múlva összeházasodtunk. Gyönyörű volt ez az időszak, remek ifjúsági rendezvényekkel, pezsgő élettel”– emlékezett a kitüntetett.

Flamichné Koleszár Beáta a rendszerváltás előtt a Pest-Komárom-Nógrád megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál – későbbi nevén Duna Füszértnél – helyezkedett el. Rendszerszervezőnek vették fel, majd három év múlva előléptették: gazdasági igazgató lett. „Tapasztalatom szerint, ha látják, hogy nem futok el a feladatok elől, azt a felettesek előbb-utóbb észreveszik. Nagyon szerencsésnek tartom magamat, mert a főnökeim mindig elismerték a szakmai tevékenységem. A korábbi munkahelyeimen is nagyon jó csapattá verbuválódtunk, a mai napig több volt kollégámmal tartom a kapcsolatot úgy a vezetőim, mint a munkatársaim közül” – jegyezte meg a díjazott, aki a Füszértnél eltöltött évek után a Nemzeti Sportuszodáknál gazdasági igazgatóként, majd több költségvetési intézmény összevonása következtében a Nemzeti Sportközpontnál folytatta. Utóbbi helyen ismerkedett meg az államháztartásra vonatkozó jogszabályokkal, az állami hivatalok pénzügyeivel, számvitelével.

2008-ban a BME Kollégiumok Igazgatóságához jelentkezett, ahol gazdasági szakembert kerestek. „Kicsit pihenni akartam, ezért eleinte elhúzódtam attól a feladattól, amit az akkori gazdasági igazgató és főigazgató-helyettes „szánt nekem”, de végül elvállaltam az akkor vezető nélkül lévő Pénzügyi és Számviteli Csoport irányítását: ez egy nagy létszámú részleg volt, amelyet a későbbiekben három felé osztottak” – ismertette a Kancellária volt munkatársa.

A pozíció számos szakmai kihívással járt együtt. A magas létszámú Pénzügyi és Számviteli Csoport tevékenységébe tartozott akkoriban az egyetem összes szervezeti egységével történő kapcsolattartás, mivel intézményi szinten a pénzügyi utalások innen történtek. „Már korábban is a 'négy szem elvét' követve szerveződött a kifizetések folyamata, tehát az elektronikus küldést a pénztári kifizetést megelőzően egy személy monitorozta a tanszékek, szervezeti egységek előkészítő munkáját: ez sok előnyt jelentett ahhoz, hogy az esetleges ellenőrzések pozitív végeredménnyel záruljanak” – emlékezett a szakember, hozzátéve, ellátták a külföldi utazásokkal összefüggő feladatokat, a főkönyvi könyvelést, emellett költségvetési beszámolókat, az egyetem részére előírt statisztikákat, adatszolgáltatásokat készítettek és szakmai kapcsolatot tartottak külső szervekkel. Flamichné Koleszár Beáta alkalmazását az is indokolta, hogy a korábbi munkahelyein több informatikai rendszer bevezetésében vállalt szerepet.

A Műegyetem 2007-ben hozta meg azt a döntést, hogy lecseréli a korábbi Uniface- alapú gazdálkodási rendszerét a modernebb, hatékonyabb, Oracle-alapú, webes és integrált MGR-re (Műegyetemi Gazdálkodási Rendszer). Ekkor a díjazott rendszerszervezői ismeretei kapóra jöttek: „2009-ben gőzerővel dolgoztunk azon, hogy egy év múlva az új programot élesben elindíthassuk. A változást a kollégák közül sokan nehezen fogadták, de később aztán ők is elismerték az előnyöket: könnyedén lehetett excel-táblázatokat készíteni, a beszámolókat a megfelelő analitikákkal alátámasztani, mindemellett megtartva a korábbiakban alkalmazott, felhasználókat támogató működési logikát, rögzítést segítő automatizmusokat. Ezt a szolgáltatási színvonalat a „dobozos” szoftver számos egyedi továbbfejlesztésével érhettük el.”

A szakember kiemelte, szerencsés volt, hogy a bevezetés idején a rendszer összes moduljának működését megismerte, így betekintést kapott az egyes feladatok időszükségletéről, azaz hogy mit várhat el reálisan a kollégáitól. A kezdő munkatársak betanítását ma is fontos feladatnak gondolja. A BME FIEK megalakulásakor például az ottani gazdasági ügyintézőknek tartottak oktatást, hogy az új, átfogó szervezeti egységnek a megfelelő tudású gazdasági ügyintézői legyenek. Néhány éve pedig csak úgy adnak jogosultságot az MGR használatára – például a tanszékeken dolgozó kollégáknak –, ha előtte egy-két napos képzést, majd vizsgát tesznek. Elmondta „ha lett volna kapacitásunk, az államháztartással kapcsolatos ismeretek oktatását is kötelezővé tettem volna az adminisztratív munkakörökben dolgozók számára, mert e téren komoly hiányosságok mutatkoztak. Jövő év január elsejétől megtörténik a Fluenta rendszer bevezetése, amit nagyon hasznosnak tartok: ez egy olyan szoftver, amelyben követni lehet a beszerzés folyamatát, látni, hogy éppen kinél és milyen fázisban van az a konkrét ügy”.

Flamichné Koleszár Beáta igazgatóhelyettesként hosszú ideig Kökényesi László igazgatóval, későbbi főigazgatóval dolgozott együtt. Erre az időszakra így emlékezett: „a munkát remekül megosztottuk, ő a pályázatokhoz, keretgazdálkodáshoz kapcsolódó feladatokban volt erős, míg én a pénzügyi, a számviteli, az informatikai rendszer fejlesztésének területét, valamint az előző rendszert üzemeltető osztály munkáját vittem”.

Pályafutása során törekedett a jó munkakapcsolatra, és a rugalmasságra egyaránt, ezért is tudott kiválóan együttműködni a karokkal és a kancellári oldallal, valamint a külső partnerekkel. Véleménye szerint ugyanakkor az előírásokat be kell tartani: „addig a szintig lehetünk engedékenyek, ameddig az a szabályokkal nem ütközik, mert utána csak zavarhoz vezet. Azok állnak nagyon közel hozzám, akik ugyanezt vallják. Precízen, pontosan dolgozni a legfontosabb!” – emelte ki.

A díjazott szerint a kancelláriarendszer bevezetése a BME likviditásában nem hozott változást, mert ahogy fogalmazott: „a gazdálkodási rendszerünk addig sem engedte meg a túlköltést: itt nincsenek kifizetetlen beszállítói számlák”. Ugyanakkor életbe léptek olyan belső szabályok, amelyek révén szigorúbbá vált a kötelezettségvállalás, az ellenjegyzés, mivel ezeket a jogosultságokat összeghatárokhoz kötötték. Utóbbi azért volt hasznos, mert már a folyamat elején látható, ha például hiányos a dokumentáció. „Igazi kihívás, és egyben szép, de nem lehetetlen feladat ebben a sajátos decentralizált környezetben végigvinni a beszerzéseket” – hívta fel a figyelmet.

„Mindig is szerettem a szervezési, folyamatkezelési tevékenységet. Nagyon fontos volt számomra, hogy a kollégák biztonsággal tudjanak támaszkodni a tőlem kapott információra és ezzel megkönnyítsem mások munkáját. Ha erről visszajelzés érkezett, akkor ez mindig adott egy kis pluszt, hogy még lelkesebben végeztük teendőinket kis csapatunkkal. Az egyetemen minden esztendő hozott valami új kihívást, ami motivált. A BME-hez kapcsolódó munkás évek életem meghatározó szakaszát tették ki, jó emlékeim maradnak az itteni időszakról. A kitüntetéssel is érzem a megbecsülést, ami bevallom, igazán meghatott” – vallotta Flamichné Koleszár Beáta, majd hozzáfűzte: „Róka Miklós személyében kiemelkedő kompetenciákkal rendelkező szakember az utódom, bízom benne, hogy számára is kellemes közeg lesz az intézmény, ahol szeretettel tölti napjait, megbirkózva a szakmai kihívásokkal”.

HA-GI
Fotó: Philip János