2020. május 18.
Eltérően alakultak a baráti, a munka- és a párkapcsolatok a krízis idején, egyes tudósok szerint „vírusgeneráció” született. Minderről beszélgettünk a BME generációkutatójával.
|
|
„A karantén okozta bezártságot a különböző generációk másként kezelték. Egyértelműen kirajzolódik, hogy az idősebbek számára a személyesség, a kommunikáció a gyerekkorukhoz kötődő és az egész életükre kiható érték, ezért nagyon nehezen élik meg, ha otthonmaradásra bírják őket, miközben a kezükbe nyomott mobiltechnológiai eszközzel kell tartaniuk a kapcsolatot a világgal” – emelte ki a bme.hu kérdésére Bernschütz Mária, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (GTK) Menedzsment és Vállalkozásgazdaságtan Tanszék adjunktusa, aki évek óta vizsgálja a nemzedékek attitűdjeit: megfigyelései a járványügyi vészhelyzet idején új szempontokkal bővültek, egy friss kutatást eredményezve. |
|
Neves szociológusok már a múlt század elején megállapították: az egyén viselkedését nagymértékben befolyásolja születésének helye, és az, kikkel „érik”, milyen közös élményekben részesül kortársaival. Az egyes generációk életük első 10-15 évének jelentőségteljes tapasztalatait viszik tovább egész életükben, és ezek határozzák meg attitűdjüket, értékválasztásukat. A 20. századi kutatók jobbára lokális közösségek – mint például a nemzet – generációs működését értelmezték, a jelenkor legfiatalabb csoportjai azonban már globálisan szocializálódnak. Külsőleg is jobban hasonlítanak, mivel ugyanazokat a zenéket, sorozatokat, videojátékokat kedvelik, vagy ugyanazt a vloggert, bloggert követik. Az 1940-59 között születetteket baby boomer-generációnak is nevezik a háború után világra jött nagyszámú gyermek miatt, bár ezt a népességnövekedést Magyarországon részben a Ratkó-korszak eredményezte. Az ún. X generáció az 1960 és 1979, az Y a 1980 és 1995, a Z pedig az 1996 és 2010 között születetteket foglalja magában, utóbbiak szocializációját a modern digitális technikák alapjaiban határozták meg, csakúgy, mint a legifjabbak Alfa generációjának, a 2010 után születetteknek. |
Bernschütz Mária hangsúlyozta, nagyon hálás azért, hogy a Műegyetem is felismerte a generációkutatás jelentőségét és az szakdolgozati témaként is megjelenhetett. „A diszciplínát a piaci igények hívták életre” – fogalmazott, hozzátéve, a tizen- és a huszonévesek közötti értékátalakulást oktatóként már évekkel ezelőtt saját maga is megtapasztalta. A Z generáció tagjainak tudatossága nagyon erős, az ő nemzedékük az interneten nőtt fel, amelynek alapértékeit ők meg is jelenítik, hiszen hálózatban, közösségben és azonnaliságban gondolkoznak. „Ez sokszor szemben áll egy rendszer hierarchiájával: diákjaim nagy részén azt látom, hogy egyenlő partneri viszonyt várnak el tőlem, nem pedig alá-fölérendeltséget”. Ez a tapasztalat is ösztönözte, hogy tudományos eszközökkel foglalkozzon a különféle nemzedékekkel. „Igyekszem megérteni a fiatalokat. Érzékeljük, hogy nagyon megváltozott a környezet, ezért nyitnunk kell az ifjúság felé. Ez számos haszonnal járhat: kezdve azzal, hogy én is sokat tanulok tőlük ” – ecsetelte a kutatónő.
A BME-n külön szakdolgozati téma a generáció-elmélet. A diplomázók három féléven keresztül a Z, az Y vagy az Alfa generációval összefüggő projekten dolgozhatnak. A szakember a generatika blogon a nagyközönség számára is közöl érdekes információkat kutatásokról, például a digitális önszabályozásról vagy az online párkapcsolatokról, emellett hallgatói szakdolgozat-kivonatokat jelentet meg.
„Egyes kutatók szerint a járvány eredményeképpen megszületett az úgynevezett „vírusgeneráció”. Én viszont azok közé tartozom, akik szerint egy korosztály kialakulásához ennél sokkal összetettebb okok vezetnek, hiszen egy nemzedéket jellemző közös értékek létrejöttéhez idő kell. Az biztos, hogy az új koronavírus-járvány egy globális, mindenkit közvetlenül érintő történelmi esemény. A 2008-as világválságnak például – bár nem mindenhol volt egyformán erős – volt hatása az Y generáció tagjainak szemléletére: instabillá váltak, spórolósabbak lettek. A karantén következménye sokkalta érezhetőbb” – emelte ki Bernschütz Mária. Kifejtette, a jelenlegi online kutatásai azt bizonyítják, hogy az X generáció vállán van a legnagyobb teher: dolgoznak, tanítanak, háztartást vezetnek, felelős döntéseket hoznak. Az X generáción belül a nőkre hárul jelentős szerep, hiszen ők vették át a pedagógusi szerepet otthon, mindeközben a fiatalabb Y generáció, amely szereti megélni szabadságát, partikra, szórakozóhelyekre járni stb., a karanténban kalitkába zárva érezte magát, ezt pedig lelkileg nehezen viselték. Esetükben az online párkapcsolati felületekre tevődött át az aktivitás. „A Z generációnak látszólag kedvez az online élet, de a ballagással és a tiniszerelmekkel összefüggő véleményeket vizsgálva az derül ki: a digitális világ mindehhez mégsem elég. A karanténhelyzet egyik tanulsága lehet számukra, hogy belássák: a virtuális térben meglévő sajátos eszközök – minden előnyük mellett – nem nyújtanak 100%-os megoldást” – összegezte.
A fiatalabb generációk tevékenységeik nagy részét zökkenőmentesen helyezték át online platformokra, a kapcsolataikat is ott próbálták elmélyíteni. A helyzet hátulütője – a szülői vélemények alapján – az egységes digitális szabályozás hiánya: mindenhová vihetik a kütyüiket, amelyek veszélyeket is rejthetnek magukban a korlátlan használat révén. Az Alfa nemzedék szintén a virtuális térben él, de tagjai főként a formális viszonyaikra – például az osztálytársakkal – helyezik a hangsúlyt. „Érdekesség a tiniszerelemben az, hogy karantén idején a szülők gyakran befogadták gyermekeik kedvesét, aki aztán a családdal is együtt lakott” – hívta fel a figyelmet egy sajátos jelenségre.
Sokan találtak rá saját megküzdési stratégiájukra a járványügyi veszélyhelyzetben. Egyre kevesebb a korlátozó intézkedés, úgy tűnik, kifelé tartunk a válságból, de nagy türelemre van szükség. Érzékelhetően fáradnak az emberek, mert az online világban nem, vagy csak részben segíthető az információáramlás; tehát míg az interperszonális kommunikációban könnyen megállapítjuk, hogy ki mond igazat, hiszen a verbális jelek alátámasztják a nonverbális jeleket (gesztus, testtartás, proxemika), viszont online formában nem látjuk a másikat, csak a hangját halljuk, stb. Az olasz médiát látva az ottani lakosság már annak is örül, ha tudja, mikor lazíthat egy kicsit, és ez nálunk is hasonlóan működik: amennyiben vannak céldátumok, könnyebben elfogadjuk az addig felmerülő nehézségeket – osztotta meg az oktató-kutató. Hozzáfűzte: valakinél már kialakult a „laptop-undoritisz”, azaz a digitális eszközök használatának utálata, mert általánosságban elmondható: a szociális háló építésére kb. 30%-kal kell több időt fordítani, és ez csak a szociális háló, emellett a munkát is többen a számítógépükön végzik.
A kutatónő ugyanakkor megerősítette azt, amiről kollégái közül is sokan hasonlóan vélekedtek: a karantén során kialakult távoktatási technikák a későbbiekben is segíthetik a feladatvégzést. „Többet dolgozunk ebben az új munkarendben, ami bizalmi kérdés. Magunkra hagyatva is képesek vagyunk megfelelni az értékrendünknek, kialakult a kapcsolatfelvétel rutinja, ez pedig jó dolog. A munkatársak közötti kommunikáció is sokkal pozitívabbá vált, hiszen magam naponta tapasztalom a támogató hozzáállásukat” – hangsúlyozta Bernschütz Mária, aki nagyon lényegesnek tartja az egyetemi tanév lezárásának aktusát. Ez nemcsak a középiskolások számára fontos, hanem az egyetemi hallgatóknak, főként a végzősöknek. Szerinte nem szerencsés elhalasztani, vagy áttenni az évnyitóra, mert pszichológiai problémákat okozhat. „A vezetők köszönjenek el: ez mentális könnyebbség a diáknak. A búcsú formálisan teszi érzékelhetővé, hogy a diplomázók életének egy jelentőségteljes szakasza véget ér. A lelki trauma feldolgozását segíti a lezárás, egyúttal egy új, remélhetőleg gondtalanabb periódus kezdetét jelenti” – mutatott rá a szakember.
HA-GI
Fotó: Nők Lapja, Generatika - dr. Bernschütz Mária, generációkutató Facebook-oldal
Bélyegkép forrása: Nők Lapja