Magyar építészek oszmán-török területre készült terveit mutatták be Ankarában

2021. február 25.

A török fővárosban látogatható kiállítás létrejöttét a Műegyetem is segítette.

„Az Oszmán Birodalom kései és az 1923-ban kikiáltott Török Köztársaság korai időszakában készített, de meg nem valósult magyar építészeti tervek állnak az ankarai Kortárs Művészetek Központjában nyílt tárlat fókuszában, amely egyúttal a korszak magyar-török és német-török építészeti kapcsolatok széles körű történetébe is betekintést nyújt” – ismertette Kovács Máté Gergő építészmérnök, BME Építészmérnöki Kar (ÉPK) Építészettörténeti és Műemléki Tanszék tudományos munkatársa, a rendezvény egyik kurátora, elmondva azt is, hogy a helyszínen felsorakoztatott dokumneumok közül számos olyan, egykori jelentős építész törökországi terveit, illetve munkáit mutattuk be, akik a Műegyetem elődintézményeiben tanultak, vagy tanítottak. A bemutatott tervek közül az egyik legjelentősebb Vágó Józsefé, a századforduló, és a korai 20. század magyarországi építészetének kiemelkedő alakjáé, ő 1937-ben indult a „Török Nagy Nemzetgyűlés” – a török képviselők által napjainkban is használt országgyűlés – harmadik épületének tervpályázatán. „Bár az országgyűlési épület nem a magyar tervező elképzelései alapján valósult meg, mégis lett magyar vonatkozása, mert a kivitelezés irányításán a nagyváradi születésű Hillinger Ferenc is dolgozott, aki szintén egykor a Királyi József Műegyetem hallgatója volt” – osztotta meg a szakember. További, egyetemünk történetéhez kapcsolódó tény, hogy Musztafa Kemál Atatürk, a Török Köztársaság alapítója ankarai síremlékének, az Anıtkabir tervpályázatának egyik zsűritagja a neves építész, Weichinger Károly, a Műegyetem egykori professzora volt.

Atatürk mauzóleuma Ankarában (Fotó: Caglar Oskay/Unsplash)

A tárlat a BME ÉPK Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke, az Isztambuli Magyar Kulturális Intézet, az isztambuli Yıldız Műszaki Egyetem, valamint a Török Építészeti Kutatóközpont együttműködésével jött létre. A kiállítást a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvány és a Tungsram támogatta.

A bemutatott anyag fontos jellemzője, hogy nemzetközi csapat kutatásán alapul, számos ország gyűjteményének felhasználásával. A tárlat létrehozásában törökországi és magyarországi professzorok, kutatók dolgoztak. Nur Urfalıoğlu, Zafer Sağdıç, Mehmet Emin Yılmaz, Orkun Dayıoğlu, Fodor Gábor, Rabb Péter és Kovács Máté Gergő a bemutatott anyagot egyebek mellett magyarországi, törökországi, olaszországi és németországi archívumokból és korabeli újságcikkekből származó tervek, ábrák és információk, továbbá az érintett építészek még élő családtagjaival folytatott beszélgetésekből állította össze. A terveket, ábrákat biztosító gyűjtemények közül ki kell emelni a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára intézményeit, illetve nemzetközi kitekintéssel a firenzei Biblioteca di Scienze Tecnologiche - Architettura of the University of Florence, a berlini Akademie der Künste, és a jelentős török archívumokat, úgy mint a Török Köztársaság Elnöksége Oszmán Archívuma, a Vakıflar Genel Müdürlüğü Archívuma, az İstanbul Fetih Cemiyeti Archívuma, a Koç Egyetem VEKAM Archívuma, illetve az Aydın Yüksel Archívuma, Mehmet Emin Yılmaz Archívuma, az Asır Proje Archívuma, a TeCe Mimarlık Archívuma, a Temel Család Archívuma és a Kurukahveci Mehmet Efendi Archívuma.

A kutatáshoz fontos szakmai segítséget nyújtottak a BME Levéltárának szakemberei, akik egykor, a Műegyetem falai közt tanult török hallgatók iratairól osztottak meg részleteket. A BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszék Könyvtára, illetve Rajz- és Tervtára a kutatás alapvető kiindulási pontja és információs bázisa volt.

A tárlat egy, a 19. század végétől napjainkig vezető idővonalra felfűzve mutatja be az építészeti terveket – elhelyezve a magyar-török közös történelmi események kontextusában. A legkorábbi munka egy, Henszlmann Imre által 1856-ban Isztambulba tervezett templom. A harmincas évekre térve a magyar építészek tervei között szerepelt még az isztambuli Karaköy városrész nemzetközi hajóállomásának közönségforgalmi épülete, amelyet a Műegyetem legendás professzora, Bardon Alfréd tervezett kollégájával, ifjabb Dávid Károllyal. Bardon Alfréd magyar építészmérnök, egyetemi tanár, műépítész, festőművész, a Műegyetem Rajzi Tanszékének egykori vezetője, a Római Magyar Akadémia (Collegium Hungaricum) egykori ösztöndíjasa, valamint Dávid Károly Kossuth-díjas és posztumusz Ybl-díjas magyar építész terve ugyan nem került kivitelezésre, jelentőségét azonban két szempontból is értékelhetjük: egyrészt Bardon Alfréd és ifj. Dávid Károly épülete Seyfi Arkannal együtt kapott első díjat, aki az időszak egyik legjelentősebb török építésze volt, másrészt egy típusalkotó szellemiségű állami pályázatról beszélhetünk, amely a jelentős közlekedési csomópontba telepített épületen keresztül fogalmazta meg a kortárs építészeti elvek meghonosítását, ezáltal pedig meghatározta a következő évtizedek Törökországának építészeti tendenciáját – ecsetelte a bme.hu-nak Kovács Máté Gergő.

Az ötvenes évekhez sétálva az egykori Lakóterv állami építésziroda égisze alatt Janáky István és kollégái által tervezett isztambuli szálloda és ankarai apartman-irodaház együttes terveit tekinthetjük meg, amely munkák az állami építésziroda egyik első, úgynevezett „exporttervei” voltak.

Napjainkhoz közeledve a Hadi család révén betekintést nyerhetünk a kortárs török építészet egyes fejezeteibe a magyar származású jelentős törökországi építészdinasztia, a Hadi család révén.

A 2021. február 25-ig ingyenesen látogatható ankarai tárlat a magyar munkákon túl 20. századi török építészek budapesti terveit is bemutatja. Itt olyan neves török építészek magyarországi munkái szerepelnek, mint Sedad Hakkı Eldem és Zühtü Başar, valamint a törökországi építészettörténet-kutatás jeles alakjai, Ekrem Hakkı Ayverdi, İ. Aydın Yüksel. A nevek a magyar közönség számára kevésbé ismertek, azonban a török építészettörténet-írás jelentős alakjairól van szó. „Fontos kiemelni Szemih Rüsztem nevét, aki 1916-1919 közt Magyarországon tanult, majd hazatérve, magyarországi tapasztalatait is felhasználva részt vett a törökországi építőmérnöki oktatás megszervezésében, korszerűsítésében, valamint a fiatal főváros, Ankara kiépítésében. Szemih Rüsztemmel kapcsolatban fontos szakmai segítséget kaptunk a BME Levéltára munkatársaitól” – jegyezte meg a kurátor, kitérve arra: a korszak magyar-török építészeti kapcsolatainak értelmezése szempontjából elengedhetetlenül fontos a német építészek törökországi munkáit is megismerni, ugyanis számos magyar mester német kollégákkal együtt dolgozott, és a tervek jelentős részének otthont adó Ankara kiépítésében is németországi tervezők jártak élen. Épp ezért a tárlat kitér a korszak német-török építészeti kapcsolatok körülményeire. Mindezen felül a kiállítás animáció útján segít életre kelteni a terveket, valamint lehetőséget ad arra is, hogy az érdeklődők szavazzanak az általuk preferált munkára.