A világ különböző szegleteiben, otthonuktól távol töltöttek több hónapot a mobilitás program műegyetemi ösztöndíjasai, akik mexikói és dél-korai útjukról számoltak be.

„Remélem, sokan döntenek úgy, hogy belevágnak egy ilyen kalandba, mert egy életre szóló élmény. Csak bátorítani tudok mindenkit, mert hihetetlen élettapasztalattal érkeztem haza, amit biztosan hasznosítani tudok majd nemcsak a tanulmányaimban, hanem a munkában és magánéletben egyaránt” – fogalmazott Rostási-Szabó Máté a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK) gazdálkodási és menedzsment szakos hallgatója, aki Mexikóvárosban a Technologico de Monterrey intézményben töltött 6 hónapot Campus Mundi ösztöndíjasként.

„Európán kívüli célállomást választottam, ami egyet jelent egy hazautazás nélküli elköteleződésről a világ másik felén. Szerettem volna kilépni a komfortzónámból, minél jobban belelátni idegen kultúrákba, tapasztalatot szerezni és kellően merészen megvalósítani az elképzeléseimet. Ehhez nagyot kellett álmodni” – árulta el a műegyetemi hallgató, aki a pályázás kezdetétől fogva számíthatott a program műegyetemi koordinátorai segítségére, akikre szükség is volt a hosszadalmas adminisztratív teendők okán.

Választott mexikói fogadóintézményében a holland/ausztrál módszertan szerint oktatnak: interaktív, kis csoportos foglalkozások keretében tartják az órákat, ami az elméleti, nagy létszámú előadásokhoz képest sokkal több egyéni házi feladattal, órai szerepléssel és csapatmunkával járó képzési forma. A folyamatos órai készülések egyik előnye, hogy az évközi rendszeres számonkéréseknek köszönhetően a hallgatóknak jóval kevesebbet kellett készülniük a félévzáró felmérésekre. Máté szerint az oktatási módszertan mellett a hallgatókat inspirálja a magával ragadó környezet is: „a Monterrey kampusz csodálatos: a betondzsungel város közepén az egyetem egy zöld sziget, ahol szarvasok, pávák és mókusok futkosnak a hallgatók között a parkban. Az egyetemi épületek modernek, jól felszereltek, ugyanis a meglehetősen drága tandíjból befolyt összeg jelentős részét infrastruktúra-fejlesztésre fordítja az egyetem”.

Máté gondosan megválogatta az ösztöndíjas időszakra felvett tantárgyait. „A spanyol nyelvi órákon kívül részt vettem egy kultúrák közti üzletkötést és tárgyalástechnikát elemző kurzuson, ahol a megtanultakat a diáktársakkal is gyakoroltuk. Úgy vélem, hogy az itt szerzett ismeret egy nemzetközi gazdasági környezetben elengedhetetlen szakmai tudás. A kurzus keretében többek között összehasonlító elemzéseket készítettünk például japán és német tárgyalási technikákról, a dolgozatok elkészítését pedig az adott országokból származó üzletemberek is segítették. Nagyjából sikerült az összes gazdaságilag fontos országot lefedni fél év alatt. Számomra ez volt a legnagyobb szakmai fejlődési lehetőség ösztöndíjasként.”

A műegyetemi hallgató a szakmai ismeretszerzésen túl törekedett a személyes kapcsolatépítésre is. „Remek társakra leltem a kint tartózkodás során, akikkel nemcsak az egyetemen, hanem a tanórán kívüli szabadidős tevékenységekben is közösen vettünk részt. Bátran mondhatom, hogy komoly barátságok születtek a kint töltött szemeszter folyamán, és remélem, még hosszú ideig meg is maradnak. A főként európai diákokból álló csapattagokkal a közeljövőben egy olyan túrát tervezünk, ahol mindenki vendégül látja társait a szülővárosában és bemutatja országa jellegzetességeit is” – ecsetelte személyes élményeiről Rostási-Szabó Máté. A bme.hu-nak adott interjúban elárulta, a tanulás mellett szabadidejében utazott: fél év alatt bejárta Mexikó jelentős részét. Járt a Teotihuacan és a Chichen Itza romvárosoknál található piramisoknál, és bár már volt szerencséje az egyiptomi piramisokhoz, így is hihetetlen élménynek írja le a maja és az azték kultúrák megismerését. Ellátogatott a Karib-tengerre, ahol cápákkal is úszott. Amerika közelsége miatt bejárt 5 államot, megcsodálta a Grand Canyont, Las Vegas-t, Hollywoodot, míg a keleti parton New Yorkot is. Jó kapcsolatot ápolt a mexikói házgazdákkal is: „segítőkész, nyitott és barátságos emberek fogadtak minket, akik készséggel támogattak minden kérdésben, amiben csak segítséget kértem”.

„Gyerekkori vágyam vált valóra azzal, hogy eljutottam a Koreai-félszigetre, és egy rövid időre részese lehettem a kultúrának, amelyet korábban csak filmeken láttam, és amit mások élménybeszámolói alapján képzeltem el. Szerencsés vagyok, hogy a mobilitás program segítségével kétszer is utazhattam” – kezdte úti beszámolóját Sándor Panna, a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar (BME GTK) nemzetközi kommunikáció BSc-szakos hallgató, aki két félévet töltött a dél-koreai Inha Unversity-n, a 3 millió lakos számláló Incshon városában, közvetlenül Szöul mellett.

Középiskolás kora óta érdeklődött az ázsiai, kiemelten a koreai kultúra iránt, így már továbbtanuláskor azzal a szilárd elhatározással vágott neki az egyetemnek, hogy minden ösztöndíjlehetőséget megragadva eljusson a hőn vágyott úti cél országába. „A kiváló képzési lehetőségek mellett a BME széleskörű nemzetközi kapcsolatai miatt is döntöttem úgy, hogy a Műegyetemen tanulok tovább. Több koreai egyetemmel is partneri kapcsolatot ápol a BME, így több lehetőség közül választhattam. Végül a mobilitási program keretében az ország 10 legjobb egyetemének egyikére jutottam be, ahol a tanulmányaim mellett a koreai nyelvet is tovább gyakorolhattam” – osztotta meg a műegyetemi hallgató, aki ösztöndíjasként saját elképzelései mellett édesapja fiatalkori álmát is megvalósította utazásával.

Sándor Panna számos segítséget kapott mobilitási pályázata elkészítéséhez: a fogadó egyetem IELTS típusú nyelvvizsgát kért a jelentkezéshez, ám ennek hiányában elfogadták Panna másik típusú, ám magasabb nyelvtudási szintet igazoló bizonyítványát is. Panna elmondása szerint a koreai egyetemen egy saját szervezet segíti a cserediákok beilleszkedését, szükség esetén segítséget nyújt a felmerülő kérdések megválaszolásában. Az intézmény jól felszerelt, számos sportpályája mellett több számítógép, tanuló- és alvószoba is a hallgatók rendelkezésére áll és a közbiztonság is kiváló.

„A koreai fiatalok nagyon komolyan veszik a tanulmányaikat, évközi és év végi vizsgáikra szinte kivétel nélkül példamutatóan, már hetekkel a megmérettetés előtt megkezdik a felkészülést” – ecsetelte Sándor Panna, hozzátéve, hogy az angol nyelvű kurzusok inkább elméleti jellegű tárgyak voltak, ám – főként a külföldi vendégprofesszorok előadásain – a gyakorlat megismerésére is volt alkalom. „A kint felvett kurzusok során többek között abba is beleláttam, hogy az eltérő kultúrákban mennyire különböző módon zajlik a kommunikáció az üzleti vagy akár a mindennapi közegben, és hogy hogyan lehet ebből a legtöbbet kihozni. Az órákon különböző országokból származó diákokkal dolgoztunk együtt projekteken, illetve a szakomhoz kapcsolódó tárgyakon kívül a koreai kultúrával és a koreai nyelvvel is sokat foglalkoztam. Az egyik kurzuson például koreai filmek alapján vettük át a helyi kultúra egyes elemeit (pl. esküvő, temetés, egyéb szokások, hagyományok, konyhakultúra stb.).”

 „Saját magam válogathattam össze a kurzusaimat a szerint, hogy mi érdekel, mi kapcsolódik a műegyetemi képzésemhez. A szakmai ismereteken túl számos új barátra tettem szert az egyetemen, köztük európai, ázsiai és egyesült államokbeli cserediákokkal töltöttük együtt a szabadidőnket.” Sándor Panna felhívta a figyelmet arra is, hogy az ösztöndíjasként elvégzett kurzusok elfogadtatása némi nehézségbe ütközött, ugyanis a koreai 3 kredites tárgyak 5 ECTS kreditnek felelnek meg. „Az apróbb nehézségek ellenére a külföldön töltött szemesztereim összességében felülmúlták az elvárásaimat. Rengeteg szöuli látványosságot megnéztem, emellett ellátogattam Suwon történelmi városába is, ahol az egyik legérdekesebb látványosság a Hwaseong erődítmény. Sikerült az ország túlsó végén lévő gyönyörű tengerparti városba, Busanba is eljutnom. Számos új élménnyel és baráttal lettem gazdagabb. Több koreai barátom is szeretne meglátogatni Budapesten, és amint a járványhelyzet engedi, én is szeretnék újból visszatérni Ázsiába.”

TZS-HA

Fotók: Geberle B., Rostási-Szabó Máté, Sándor Panna, pixabay.hu