A BME Építőmérnöki Kar nemrégiben kinevezett dékánjával vezetői programjáról, terveiről és az építőmérnöki hivatás előtt álló kihívásokról beszélgettünk.

„Világszínvonalú mérnökoktatás, kutatás és innovatív szakértői szolgáltatások a teljes építőmérnöki tudományterületen” – e jelmondattal összegezte vezetői vízióját Rózsa Szabolcs, aki oktatói és kutatói munkája mellett több évig az Általános és Felsőgeodézia Tanszék vezetőjeként vett részt az Építőmérnöki Kar (BME ÉMK) életében, 2021 júniusától pedig már a kar dékánjaként irányítja annak mindennapjait.

Rózsa Szabolcs 1998-ban szerzett okleveles földmérő és térinformatikai mérnök oklevelet a Műegyetemen, posztgraduális tanulmányait a földtudományok témájában folytatta az intézményben. 2004-ben elvégezte a BME MBA képzését, 2015-ben pedig habilitált oktató-kutató lett. 2001 és 2004 között a Karlsruhei Egyetem Geodéziai Intézetének tudományos munkatársa volt, majd 2004 és 2008 között előbb adjunktusként, majd 2008-tól docensként oktat a BME ÉMK Általános és Felsőgeodézia Tanszéken, 2014-től vezeti e tanszéket. 2021 júniusában sikerrel pályázott a BME ÉMK dékáni posztjára.

Mi motiválta abban, hogy megpályázza a kari vezetői tisztséget?

Egyrészről a szakma és a Műegyetem iránti elhivatottság, másrészt a tenni akarás egy olyan időszakban, amikor mind a kar, mind pedig az építőmérnöki szakma komoly kihívás és paradigmaváltás előtt áll. A változás iránti igényt leginkább a napjainkat számos témában már átszövő digitalizáció, és az ezzel kapcsolatos technológiai fejlődés gerjesztette.

Az építőiparban tapasztalható munkaerőhiány és az egyre növekvő nyersanyagárak miatt e szegmensben is a minél hatékonyabb és korszerűbb működést várja el a piac. Magától értetődő, hogy a képzéseinknek és a karon zajló kutatási munkának is lépést kell tartania ezekkel az új igényekkel, amely a kar egésze részéről intézkedéseket kíván.

Szeretnék aktívan részt venni e kihívások megoldásában, és ez volt, ami motivált abban, hogy egy komplex terv összeállításával megpályázzam a dékáni posztot. Köszönöm a kollégáknak, hogy bizalmat szavaztak e programnak és személyemnek!

Hogy látja, milyen kihívások előtt áll az építőmérnök szakma?

Az általánosan tapasztalható rohamléptékű technológiai fejlesztések ellenére sajnos az építőipar az ipar egyik legkevésbé digitalizált szegmense. E helyzet orvoslásában és az építőipar digitalizációs felvértezésében a Műegyetemnek döntő szerepe lehet: a nálunk lévő szaktudást többek között az innovatív építőanyagok alkalmazásával, az automatizálás, valamint a virtuális és kiterjesztett valóság adta lehetőségekkel, vagy éppen a tervezést segítő új módszerek piaci meghonosításával fordíthatjuk az ipar javára. Felismerve a kecsegtető lehetőségeket, oktatóink elébe mentek az igénynek, így az ÉMK már számos digitális technológiához köthető tudással és kompetenciával rendelkezik.

A szakmát érintő további kihívás az utánpótlás-nevelésben keresendő. Az elmúlt egy évtizedben folyamatos hallgatói létszámcsökkenés figyelhető meg a magyar felsőoktatásban, így az építőmérnöki képzésben is. 10 évvel ezelőtt a még relatíve magas hallgatói létszámban a bolognai képzés bevezetése további „boomot” jelentett, majd a 2008-as gazdasági válság visszavetette az építőipart, és a kedvezőtlen demográfiai változásokkal együtt jelentősen visszaesett az érdeklődés az építőmérnök képzés iránt.

Emellett az építőiparról még mindig az a sztereotípia él, hogy ez egy „low-tech” iparág, holott a valóság éppen ennek az ellenkezője. Ha csak a szűkebb szakterületemet nézem, a hagyományos optikai műszerek helyett ma már robotizált mérőállomásokat, drónokat, lézerszkennereket, mobil-, sőt autonóm térképező rendszereket használunk a térképeink elkészítéséhez, és a környezetünkről olyan nagy mennyiségű információval rendelkezünk, hogy a mesterséges intelligenciát is segítségül kell hívnunk az adatok feldolgozásához. A kivitelezésben is egyre nagyobb szerepet kapnak az automatikus gépvezérlések, és az építményeink 3D modelljeit sok-sok kiegészítő információval együtt kezelő BIM (Building Information Modelling) rendszerek, amelyekkel a kivitelezés nem csak műszaki, hanem gazdasági szempontból is folyamatosan nyomon követhető.

Mit lehet tenni az építőmérnök szakmával kapcsolatos előítéletek ellen?

Már az elmúlt években is nagy energiákat összpontosítottunk az építőmérnöki hivatás és tudomány népszerűsítésére. Oktatóink rendszeresen tartanak előadásokat középiskolákban, az egyetemi mellett kari nyílt napra is hívjuk az érdeklődőket, hogy jobban megismerjék ezt a pályát. Sokan szinonimaként kezelik az építőmérnök az építészmérnök kifejezéseket, holott alapvetően eltérő területekről van szó. Érdekesség, hogy az építőmérnök hivatást korábban mérnök, kultúrmérnök elnevezéssel illették, ami máig helytálló megfogalmazás szakmánkról. Egy építőmérnök ugyanis a civilizált élethez szükséges építmények létrehozásáért felelős. Ilyenek például az egészséges ivóvíz biztosításához, szennyvizek tisztításához szükséges létesítmények, vagy éppen az utak, vasutak és a hidak. Évtizedekig az emberiség szolgálatában álló alkotások létrehozásában részt venni értékteremtő kihívás, ugyanakkor hatalmas felelősség is egyben. Ezt a szemléletet, valamint az építőmérnöki szakma ezen üzenetét szeretnénk minél korábban eljuttatni a fiatalokhoz, már a továbbtanulási döntést megelőző pályaorientációs előadásokon is.

Az elmúlt hónapokban ezt a törekvést erősítve a közösségi médiában is fokoztuk a képzéseket népszerűsítő tevékenységünket. Talán ennek is köszönhető, hogy a 2021/22. évi felvételi időszakban jelentősen nőtt a BME építőmérnöki képzésére jelentkező diákok száma. Bizakodóan nézünk a jövőbe, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a jelentkező diákokat „hazahozzuk”.

Milyen célokkal vágott neki a kari vezetői megbízatásnak?

Dékáni pályázatomban megfogalmaztam egy mottót, egy víziót, amely mentén elképzelem a kar jövőjét: „világszínvonalú mérnökoktatás, kutatás és innovatív szakértői szolgáltatások a teljes építőmérnöki tudományterületen”.

Ennek részeként az egyik fontos célom, hogy a kari szakmai tevékenységet tovább erősítsük azzal, hogy a rutinszerű mérnöki feladatokon túlmutató, innovatív szakértői szolgáltatások terén kulcsszereplőként tartsanak minket számon. Nem célunk, hogy versenyezzünk a mérnöki irodák szolgáltatásaival, és úgy vélem, kari oktatóink szellemi tőkéje is többre hivatott az általános építőmérnöki feladatoknál. Kutatói gárdánk kompetenciájának, tapasztalatainak köszönhetően sokkal inkább a széleskörű tudást, újszerű technológiákat és megközelítéseket igénylő, komplex és innovatív szakértői szolgáltatások terén szeretnénk növelni a Műegyetem jelenlétét.

Pályázatom előkészítésekor egy alapos helyzetértékelésnek vetettem alá az Építőmérnöki Kart, kitérve az erősségek-lehetőségek, gyengeségek-veszélyek részleteire is. E pólusok mentén határoztam meg azokat a főbb területeket, amelyek terén tovább kell erősíteni a már meglévő kompetenciákat, és ahol a gyengébb területeinken fejlesztenünk kell.

Programom három fő kihívásra kíván választ adni: a finanszírozhatóságra, a fenntarthatóságra és a fejlődésre (3F). A kar komoly finanszírozási kihívásokkal küzd a csökkenő hazai hallgatói létszám okán. Emiatt az egyik fő célkitűzésünk, hogy az építőmérnöki szakma, és ezen belül a kar képzéseinek népszerűsítésével növelni tudjuk a jelentkező diákok számát. Az építőmérnök már évek óta hiányszakma, ennek ellenére a középiskolás diákok pályaválasztási döntései során háttérbe szorul más divatosabb szakmákhoz képest. Építőmérnökök nélkül olyan alapvető szükségleteink kielégítése is veszélybe kerülne, mint a vízellátás, általánosságban a közműszolgáltatások, vagy éppen a közlekedés. Ezek ma már olyan alapinfrastruktúrák, amelyek létezését természetesnek vesszük, holott építőmérnökök ezrei nap mint nap ezek létesítésén, fejlesztésén és fenntartásán dolgoznak. A mi feladatunk, hogy a középiskolásokkal megismertessük ezt a hivatást, és e révén növeljük a BME-re jelentkező építőmérnök hallgatók számát. A munkát az őszi félévben megkezdtük, és úgy látjuk, hogy az első eredmények is megérkeztek: a jelentkezők száma mintegy 30%-al nőtt a BME-re, miközben országosan nem tapasztaltunk jelentős változást a többi képzőhelyen.

A hallgatói létszám növelése mellett azonban a fenntarthatóságra is nagy hangsúlyt kívánunk fektetni. Sokaknak a fenntarthatóság egy környezetvédelemmel kapcsolatos fogalom, ám én ezt tágabb értelemben szeretem használni. Természetesen az ÉMK-nak a természet- és környezetvédelemmel kapcsolatos fenntarthatóságban is komoly szerepe van, hiszen környezetünk tudatos, és kellően körültekintő alakításával tudjuk biztosítani az emberiség kulturált és biztonságos életkörülményeit. Emiatt egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az építőipar és az építményeink környezeti lábnyomának csökkentésére, korszerűbb építőanyagokat kell használnunk, hatékonyabb tervezési és kivitelezési eljárásokat kell meghonosítanunk. Ezek mind-mind olyan témák, amelyekre a következő években nagy hangsúlyt fogunk fektetni. Emellett azonban a fenntarthatóság gazdasági szempontból is vizsgálandó tanszéki és kari szinten is. A hallgatói létszám a demográfiai korlátok miatt nem növelhető jelentősen. Ezért egy szemléletváltásra van szükség a karon. Az oktatási fókusz megtartása mellett egyre aktívabbaknak kell lennünk a KFI pályázatok terén vagy éppen a szakértői munkák piacán.

Végül, de nem utolsó sorban a fejlődés kérdéséről. Az Építőmérnöki Karon kiváló csapat végzi az oktatási/kutatási tevékenységeket, amit hasonlóan elhivatott technikai és adminisztratív munkatársak segítenek. Ennek köszönhető, hogy a kar már évek óta kiválóan szerepel a nemzetközi rangsorokban, nemrég olvashattuk, hogy a Gépészmérnöki Karral együtt az ÉMK a QS szakterületi rangsor szerint a világ első 200 építőmérnök kara közé került, ezzel a V4-es országok építőmérnöki képzőhelyei között is a legelőkelőbb kategóriában van. Ez mindenképpen egy komoly eredmény, azonban nem dőlhetünk hátra. A kutatási és publikációs teljesítmény nagyon eltérő tanszéki és személyi szinten is, van tere a további fejlődésnek. Célom, hogy olyan programokat valósítsunk meg, amellyel inspirálhatjuk kollégáinkat (pl. külföldi professzorok meghívása kutatói félévre), vagy éppen lebonthatjuk a kiteljesedésük előtt álló gátakat (pl. mentorprogram fiatal adjunktusok számára). Bízom benne, hogy ezekkel a kezdeményezésekkel a már ma is kiváló eredményeinket megerősíthetjük, és előrébb léphetünk a nemzetközi rangsorokban is.

Természetesen nem maradnak ki a 3F célok közül a hallgatók sem. Ahogyan tanszékvezetőként is tettem, dékánként is egy nyitott, kollegiális kapcsolatra törekszem a hallgatókkal. Azt gondolom, – különösen az elmúlt évek kényszerű oktatási és életviteli tapasztalatai következtében – hogy egyre inkább törekednünk kell az egyetemi közélet megerősítésére, a korábbi hallgatói hagyományok felélesztésére, gyarapítására. Másrészről pedig az oktatási módszereink terén is számos új eszközt próbáltunk ki az elmúlt években, amelyek ötvözése a jelenléti oktatással elengedhetetlen.

Hogyan részletezné az oktatást érintő törekvéseket?

Elsőként ki kell emelnem képzési kínálatunk egyedülállóságát: Magyarországon az építőmérnök-képzés csak a Műegyetemen érhető el alap- és mesterszintű, valamint posztgraduális képzési formában a teljes építőmérnöki palettán. Hazánkban elsőként indítjuk az ÉMK által gesztorált, ám több műegyetemi kar együttműködésével megvalósuló építményinformatikai mesterszakunkat, amellyel a földmérő és térinformatikai mérnöki mesterszak mellett már két, az országban egyedülálló szakot indítunk.

Az elmúlt két esztendőben a koronavírus-járvány próbára tett minket, ám köszönhetően annak, hogy karon már a pandémia előtt is alkalmaztunk digitális oktatási eszközöket (pl. Moodle rendszer), az ÉMK jól vette az akadályokat. E téren is vannak még teendők és továbbfejlesztendő részterületek, ám célom, hogy a digitális oktatásban már bevált elemeket megerősítsük a jelenléti képzési rendszerben is, és az így felszabaduló oktatói erőforrásokat szakértői és ipari megbízatásokban, vagy éppen a tudományos munkában kamatoztassuk.

Oktatási feladataink során törekednünk kell a lemorzsolódás csökkentésére, és a magas sikertelenségi arányt mutató tárgyak esetében módszertani fejlesztéseket vagy akár felzárkóztató kurzusok indítását is számításba vesszük. A minőségi, kiválósági oktatás megőrzése, és a „felhígulás” elkerülése mellett megfontolandó, hogy új alapszakot is elindítsunk, amelyekkel az építőmérnöki szakmai iránt érdeklődő, de a tervezői feladatokat nem kedvelő hallgatói réteg is megszólítható. Elindítottunk egy tantervfejlesztési folyamatot, amelynek eredményeképpen 2025-re tervezzük megújítani az ÉMK tanterveit, képzési struktúráját. Ennek keretében jelenleg az oktatói konzultációk zajlanak Lovas Tamás gondos szervezésében, amelyeken az oktatóink és doktoranduszaink véleményeit, javaslatait gyűjtjük össze. Ezeket szintetizálva ősztől dolgozzuk ki a képzési struktúrát, majd a tanterveket, amelyeket reményeink szerint 2025-ben be is vezetünk.

A hallgatói felzárkóztatás mellett azonban nem szabad elfeledkeznünk a kiemelkedő hallgatók tehetséggondozásáról sem. Egyre nagyobb kihívás, hogy az építőmérnökök iránti óriási piaci kereslet mellett az egyetemi KFI feladatokba is bevonjuk a fiatalokat. Pár éve bevezettük az #epito250 ösztöndíjat, ami motivációs ösztöndíjként támogatja a kiváló hallgatóinkat. Azonban a tapasztalat azt mutatta, hogy még ez az anyagi motiváció sem tud versenyezni az iparral, a felsőbb évfolyamokon rendre kevés pályázatot kapunk, mert a feltételek között szerepel pl. a TDK előadás megtartása. Ennek ellenére örömmel látom, hogy a szakkollégiumi előadásokon, ÚNKP ösztöndíjasaink között egyre több olyan név szerepel, akik a képzésük során #epito250 ösztöndíjban részesültek. Ez is azt igazolja, hogy a tehetséggondozásra további forrásokat kell allokálnunk, amelyben nagyon számítok az ipar szerepvállalására is.

Az utóbbi években, főként a Stipendium Hungaricum Ösztöndíjnak köszönhetően egyre több külföldi hallgató választja a Műegyetemet továbbtanulásakor, Magyarországon a BME fogadja a legtöbb külföldi hallgatót az építőmérnök képzésre. Vendéghallgatóink beilleszkedését számos kezdeményezéssel támogatjuk. Külön ki szeretném emelni, hogy az idei évben a Zielinski Szilárd Szakkollégium által szervezett konferencián először idegen nyelvű szekció is volt, amelyen számos külföldi hallgatónk részt vett. Ilyen és hasonló hallgatói és oktatói oldalról érkező kezdeményezésekkel a jövőben a külföldi hallgatókat szervesebben szeretnénk integrálni a kar életébe.

Hogyan képzeli el a kar nemzetközi és ipari kapcsolatainak közeljövőjét?

Mindkét területen gazdag kapcsolati hálóval rendelkezünk, így jó alapokkal indulunk a további bővülések irányába. Oktatóink külföldön szerzett tapasztalatai mellett a nemzetközi szintű tudományos kutatási eredményeket az is segítheti, ha néhány hónapos időtartamra külföldi professzorokat, kutatókat hívunk meg a Műegyetemre. E kezdeményezés támogatására egy olyan kari pályázati rendszer felállítását tervezem, amelyből a tanszékek finanszírozhatják a külföldi kapcsolatfelvételt, valamint a vendégprofesszorok meghívásának költségeit évente legalább 1-2 fő részére, 1-6 hónap időtartamban.

A hazai és nemzetközi pályázatok, egyetemi együttműködések még sok kiaknázatlan potenciállal kecsegtetnek. A nemzetközi kutatási lehetőségek megragadásával a tudományos spektrumunk szélesítése mellett növelhetjük a reputációnkat, javíthatunk a publikációs mérlegünkön, és a hazai, illetve nemzetközi rangsorokban elfoglalt helyünkön.

A kar széleskörű ipari kapcsolatainak köszönhetően olyan komoly és felelősségteljes megbízatásokban vehetnek részt az ÉMK oktató-kutatói, amelyek eredményei szinte azonnal beépülhetnek az oktatásba. A szellemi értékteremtés mellett az ipari megbízásoknak, és az ebből származó bevételeknek kulcsszerepe van a kari költségvetési struktúrában, emiatt az együttműködést olykor megnehezítő adminisztrációs terhek csökkentésére is törekszem. A jövőbeli partneri kapcsolatokban a már említett rutinszerű mérnöki feladatok elvégzése mellett a vállalatok tevékenységét kiegészítő, innovációt fókuszba helyező megoldásokra is nagyobb hangsúlyt szeretnék fordítani.

Milyen strukturális változásokat tervez a kar életében?

Szervezetfejlesztési tekintetben az egymástól többségében elszigetelten működő tanszékek közötti szinergiákat szeretném feltérképezni és ösztönözni annak reményében, hogy az együttműködéseket ipari, kutatási megbízások során is kamatoztathassuk.

A jövő mérnökgenerációja képzésében meghatározó kari oktatói gárdánk korfája sajnos elöregedő, alulreprezentált az 52-60 év közötti korosztály, és nincs 30 év alatti ifjú oktatónk sem. Dékánként ösztönözni szeretném a kari kollégákat a tudományos munkára és az akadémiai pályán való előrelépésre. Bíztató jel, hogy jelenleg 6 MTA doktori eljárás van folyamatban a 35-45 év közötti generáció tagjai között.

A kezdők kezét sem engedjük el: fontos az adjunktusok tudományos fejlődésének biztosítása is. Ennek érdekében egy olyan mentorprogram létrehozását kezdeményezem, amelyben a pályakezdő adjunktusok egy-egy vezető oktató segítségével további tanácsokat és iránymutatásokat kaphatnak az önálló kutatási és publikációs tevékenységük megkezdéséhez.  A szakértői, oktatói közösség karunk egyik legnagyobb értéke, amelynek összetartását elődöm nyomdokaiba lépve fontos feladatomnak tartom.

Dékánként a kari ügyeket érintő döntésekben az átláthatóságra és a következetességre törekszem, emellett hiszek abban is, hogy tanszékeink szoros szövetségével a kar egészének szerepe, fellépése tovább erősíthető az egyetem falain belül és kívül egyaránt. E kooperatív légkör megteremtésén dolgozom minden nap.

Milyen helyzetben van a Műegyetem az országos építőmérnök képzésben?

Ahogy azt említettem, oktatási palettánk egyedülálló Magyarországon: az építőmérnök képzés csak a Műegyetemen érhető el minden képzési szinten a teljes építőmérnöki szakterületen. Sehol máshol nem található ennyi specializáció az alapképzéseken: lefedjük a közlekedés, a szerkezetépítés, a vízépítés és a földmérés területeit. Szeptembertől elindítjuk a mesterképzésen az építményinformatikai specializációnkat, és elköteleztük magunkat a BIM szemléletmód mellett, amely egy új és a legmodernebb technológiákat alkalmazó módszertan, a digitalizált építőipar előszobája. E szemléletmód az épületek tervezési és építési folyamatainak komplex, mindenre kiterjedő, CAD szoftverekkel és adatbázis rendszerekkel készült digitális modellek támogatásával történő szimulálását, optimalizálását jelenti. Egyik előnye, hogy egy épület teljes életciklusát (vázlattól az üzemeltetésig) végigkövetve a tervezői, kivitelezői csapat tagjai bármikor részletes információkhoz juthatnak a létesítmény alkotóelemeiről. Ezen felül még a tényleges kivitelezés fázisának megkezdése előtt, a virtuális modell (digitális iker – digital twin) megalkotásakor fény derülhet olyan problémákra, komplex hibákra vagy ütközésekre, amelyek feltárása és javítása a beruházási projekt kezdete előtt jelentős költségmegtakarítást jelenthet a befektetői oldalon, nem beszélve a megvalósuló munka minőségéről. A témában indult szakmérnöki képzésünk hiánypótló, egyben innovatív válasz a piaci partnerek támasztotta igényekre. Sikerét a többszörös túljelentkezés is mutatja.

Hiszek abban, hogy szakmánk, szakterületünk jelentős jövőbeli potenciállal bír, és a technológiai fejlődéssel lépést tartva innovatív mérnöki, műszaki megoldások kiindulópontja lehet a Műegyetem.

TZS-HA

Fotó: Geberle B.