Munkatársak, tanítványok, barátok köszöntötték a nyolcvan éves Tőke László professzort.

1944-ben a kis Vas megyei falu, Vönöck evangélikus lelkésze, Kiss Gyula és Rácz Endre tanító egy kisfiút küldött a soproni evangélikus líceumba, ahol az országos tehetségmentési versenyvizsgát rendezték, amelynek célja a szegény sorba született tehetségek kiemelkedésének segítése volt. Aki megfelelt a vizsgán, ösztöndíjat kapott és felvételt nyert valamelyik kiváló iskolába. Akkoriban nehéz idők jártak és senki nem gondolta volna, hogy évtizedekkel később az egykori kisfiú barátai, kollégái, tanítványai zsúfolásig töltik meg a Műegyetem előadóját, hogy nyolcvanadik születésnapján köszöntsék őt, mint a szerves kémia akadémikus tudósát, mérnökgenerációk tanárát.

„Létezik egy alaptehetség, de az nem elég, a szorgalom is nagyon fontos, csak így lehet messzire jutni. A munkámban érzett elégedettség az életben érzett bánatot és megpróbáltatásokat is kicsit elviselhetőbbé teszi. A legnagyobb boldogság az örömmel végzett munka, és ez a boldogság olyan, mint egy védőernyő, amely megvédi az embert az összeroppanástól” – fogalmazta meg hitvallását a bme.hu kérdésére.

A műegyetemi születésnapi megemlékezésén az ünnepeltet elsőként dr. Pokol György dékán köszöntötte és születésnapi emlékérmet nyújtott át. Dr. Keglevich György, a Szerves Kémia és Technológia Tanszék vezetője mutatta be Tőke László a tanszék történetével összefonódót életét. Dr. Faigl Ferenc tanszékvezető-helyettes a közös élményekről beszélt: munkákról, utazásokról, felidézve az ünnepeltet mint fáradhatatlan, mindig fiatalos utazót, aki órákig tudott sétálni Pompeiben, akinek meg sem kottyant az időeltolódás vagy egy repülőút Dél-Koreába. Dr. Huszthy Péter tanszékvezető-helyettes a közös szakmai beszélgetésekre, a kutatásoknál nyújtott értékes szakmai segítségre emlékezett. Dr. Rusznák István professor emeritus korábbi tanszékvezetőként az ünnepelt fiatalos lendületét emelte ki. Dr. Szántay Csaba professor emeritus Szakály Éva  „Uram, ma lettem nyolcvan éves” című versét olvasta fel. Dr. Antus Sándor személyes fiatalkori emlékeit, a közös tarokkozásokat idézte fel, Simonné Dr. Sarkadi Lívia pedig a Magyar Kémikusok Egyesülete nevében oktatómunkáját, valamint az egyesületi életben betöltött több évtizedes tevékenységét köszönte meg. Dr. Mátyus Péter Tőke professzor máig megfontolandó szakmai elvei előtt tisztelgett. Dr. Blaskó Gábor akadémikus távollétében kollégája, dr. Nyerges Miklós olvasta fel köszöntő levelét. Dr. Bitter István saját versével köszöntötte az ünnepeltet, dr. Kalaus György a közös kutatások emlékét elevenítette fel.

Tőke László professzor megköszönte a jókívánságokat, hozzátéve: „amit végeztem nem csak az én érdemem volt, munkatársaim szorgalma, kreativitása nélkül nem jöhettek volna ezek a tudományos eredmények. Hogy ez mennyire igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy tanítványaim, munkatársaim többsége elismert kutató, tudós, akadémikus lett.” Végül az örökifjú professzor humorát is megcsillantotta: „azt kívánom Önöknek, hogy az Önök nyolcvanadik születésnapja is ilyen ünnepélyes körülmények között jöjjön létre. És hívjanak meg engem is.”

Tőke professzor nyugdíjasként is aktív, figyelemmel kíséri a szakirodalmat és publikál is, de ma már a kertészkedés, kirándulás, pihenés is nagy hangsúlyt kap életében. Magas színvonalú gyógyszeripari és oktatói munkájáért vehette át idén március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjét.